Írás

Gondolatok

Unalmas órák tömkelege
Seszínű emberek tömege
Mindenki,csak roha,fut és vár
Senki sem áll meg értékelni a világot már

Mindenki elmegy,senkise marad
Az emberek rohannak,s az élet elszalad
Mint szorgos hangyák a bolyban
Úgy dolgoznak az emberek csoportban

Az élet elszáll,az emlék megmarad
Így tartja a mondás,s talán meg is marad
Szeretteink emléke a szívünkben él
De ez nem így van,vajon miér'?

Ha egy barát hangja szól,az megmarad
Így tudod az életben megtartani magad
Az életet túlélni egy módon lehet
Csak barátok hangjába kapaszkodva mehet.

/2013.03.07

Ezt a verset még régebben írtam,de egypáran azt mondták,hogy jólett..tehát felrakom :) Kevesebb verset írok,mint történetet..de ha nem bánjátok,akkor máskor is teszek fel. :)
A versről annyit,hogy egy igen kettős hangulatomban írtam,remélem tetszik :)