Felismerés
A napokban tudatosult bennem,hogy én tényleg elmegyek ebből a suliból ahol vagyok. Hátrahagyva a barátokat,ismerősötök, és az ismerős folyosókat.Már most tudom,hogy nagyon fognak hiányozni.Jelenleg még csak a továbbmenet biztos a bizonytalan jövő felé.
Sajnos már most tudom,hogy néhányukkal nem tudok majd találkozni,akárhova is sodorjon a jövő.
Már most elszorul a szívem,ha arra gondolok,hogy egyik napról a másikról el fognak tűnni azok az emberek,akikkel most még beszélek,nevetek és átvészelem a napokat.Nagyon fáj,de tényleg kezdem megérteni,hogy ez a vége. Mindannak ami ideköt lassan a végét járja.Az óra ketyeg,az idő nem áll meg..és a vészes dátum rohamosan közeledik.
Most még szinte felfoghatatlan az a fehér ruhás hölgy,ki majd táncolni fog. Pedig nemsokára én leszek az.
Még bizonytalan az a tételek felett görnyedő lány,ki szintén én leszek.
De mint mondtam,az óra ketyeg..és én egyre jobban értékelem a körülöttem lévők társaságát. Márt most sírok,hogy egyszer eltűnnek.
Vagyis mégsem...csak nélkülem folytatják az útjukat,és én nem lehetek részese további mindennapjaiknak.
Kérlek ne értsetek félre..én izgatott vagyok a jövő felé..de egyben szomorú is,hogy itt hagyom ezeket a csodálatos embereket,kiket barátaimnak nevezhetek.
Köszönöm a figyelmet :) További szép hétvégét :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése